2010. december 19., vasárnap
megnevettet
boldogság
2010. október 25., hétfő
ékes példája annak, hogy milyen kifejező lehet egy BETŰ is.
Petőfi Sándor: PATÓ PÁL ÚR
Mint elátkozott királyfiTúl az Óperencián,
Él magában falujában
Pató Pál úr mogorván.
Be más lenne itt az élet,
Ha egy ifjú feleség...
Közbevágott Pató Pál úr:
„Ej, ráérünk arra még!”
Roskadófélben van a ház,
Hámlik le a vakolat,
S a szél egy darab födéllel
Már tudj’ isten hol szalad;
Javítsuk ki, mert maholnap
Pallásról néz be az ég...
Közbevágott Pató Pál úr:
„Ej, ráérünk arra még!”
Puszta a kert, e helyett a
Szántóföld szépen virít,
Termi bőven a pipacsnak
Mindenféle nemeit.
Mit henyél az a sok béres?
Mit henyélnek az ekék?...
Közbevágott Pató Pál úr:
„Ej, ráérünk arra még!”
Hát a mente, hát a nadrág,
Ugy megritkult, olyan ó,
Hogy szunyoghálónak is már
Csak szükségből volna jó;
Híni kell csak a szabót, a
Posztó meg van véve rég...
Közbevágott Pató Pál úr:
„Ej, ráérünk arra még!”
Életét így tengi által;
Bár apái nékie
Mindent oly bőven hagyának,
Soha sincsen semmije.
De ez nem az ő hibája;
Ő magyarnak születék,
S hazájában ősi jelszó:
„Ej, ráérünk arra még!”
(Pest, 1847. november.)
2010. október 13., szerda
alapbölcsességeim.
2010. október 12., kedd
2010. október 3., vasárnap
mondások.
2010. szeptember 27., hétfő
2010. szeptember 24., péntek
és saját.
2010. szeptember 23., csütörtök
szóviccek. nem saját.
2010. szeptember 19., vasárnap
No arms, no legs, NO WORRIES!
2010. szeptember 17., péntek
szeptember 15.
Ők azok az emberek, akik elmondhatják magukról,
hogy sínen van az életük. =)
kéne.
főétel ill. köret:
juhtúrós galuska
sült oldalas káposztával, krumplival
desszert:
csokiöntetes palacsintatorta
zserbó
somlói galuska
2010. szeptember 2., csütörtök
Rejtő Jenő: Központi ügyelet
SZEREPLŐK:
A kapitány Bakonyi
Kerekes Fogalmazó
ELSŐ KÉP
('Két asztal a függöny előtt, egyiknél ül Bakonyi, Kerekes jön.')
BAKONYI: Jó napot, Kerekes úr. Magát várom.
KEREKES: Engem? Biztos ebben?
BAKONYI: Miért ne volnék biztos?
KEREKES: ('leül'): Piszok viszonyok vannak. Egy jó nevű pesti ügyvéd már
odáig süllyed, hogy engem vár.
BAKONYl: Éppen azért várom magát, mert most szegény emberre van szükségem.
És magáról tudom, hogy egy szegény ember.
KEREKES: Én?! Én szegény ember?! Azok az idők már elmúltak, amikor én még
szegény ember lehettem. Tudja, ki szegény ember? A Krausz Simire mondják, a
Praupera szegény. Mikor még én szegény ember voltam, akkor nekem is jól
ment.
BAKONYI: Hát hagyjuk ezt.
KEREKES: De ne hagyjuk! Engem ne nevezzen szegény embernek. Ezt kikérem a
Bethlen grófnak! Én legfeljebb koldus vagyok.
BAKONYI: Hát nézze, Kerekes. Én szeretném, ha maga pénzt keresne. Komoly
üzletről van szó. Én most udvarolok egy lánynak...
KEREKES: És az nekem egy üzlet, ha maga udvarol? Az magától egy naplopás.
BAKONYI: Ha nem hagy kibeszélni, nem fog megérteni. Udvarolni kezdett a
lánynak egyszerre egy rendőrkapitány, bizonyos Ficsinger.
KEREKES: Ficsinger. Hogy lehet evvel a névvel udvarolni.
BAKONYI: A lány bizonytalan, látszik rajta, hogy még nem határozott, hogy
Ficsinger is tetszik neki, én is tetszem neki.
KEREKES: Képzelem, milyen lehet az a Ficsinger!
BAKONYI: Én egész bizonyos vagyok benne, hogyha egyszer megszabadulnék
attól a Ficsingertől, csak egy estére, ha őszintén kitárhatnám magam a nő
előtt, mint egy... mint egy...
KEREKES: Mondjuk, mint egy ajtót. Azt szokták kitárni.
BAKONYI: Az istenért, hallgasson már! A következőkről van szó. Megbeszéltük
ma a leánnyal és a szüleivel, hogy együtt elmegyünk vacsorázni. Kilencre
megyek értük a lakásukra, és onnan kimegyünk valahova a zöldbe. Ficsinger
ma a központi ügyeleten teljesít szolgálatot, de azt mondta, hogyha nem
történik valami különösebb bűntény, akkor átadja a szolgálatot egy
kollégájának, és eljön. Hát én azt szeretném, ha Ficsinger kapitány
kilencre sem jöhetne el a szolgálatból. Akkor mi elmennénk vacsorázni
a leánnyal, és vacsora után én egészen biztos nyeregbe kerülnék.
KEREKES: Lovagolni is fognak?
BAKONYl: A nőnél kerülnék nyeregbe! Nekem mindent megérne, ha Ficsinger
kapitány ma este kilenckor nem jelenhetne meg a leánynál, ha például maga
ezt elő tudná idézni, kaphatna tőlem száz pengőt.
KEREKES: Istenem! Száz pengő! De hogy tudnám én ezt előidézni?
BAKONYI: Jelentkezik például fél kilenekor a központi ügyeleten, és
bejelent valamit Ficsingernek, amivel kilencig föltartóztatja. Mondjuk,
hogy magánál valami lopás történt.
KEREKES: És ha kiderül, hogy nem történt nálam semmi?
BAKONYI: Akkor a hatóság félrevezetéséért megbüntetik egypár pengőre, és
azt én kifizetem.
KEREKES: Más büntetés nincs?
BAKONYI: Mondja már: felfüggesztik a politikai jogait. Szóval ha Ficsinger
kapitány nem jelenik meg ma este kilenc órára, akkor maga,
becsületszavamra, holnap kap száz pengőt.
KEREKES: Hát nem bánom. Legyen százhúsz.
BAKONYI: Annyit nem ér meg.
KEREKES: Ügyvéd úr, gondolja meg, ez nem gyerekség: a politikai jogaimat
kockáztatom...
BAKONYI: Száz pengő, egy fillérrel sem több, azt is csak akkor, ha
Ficsinger kapitányt feltartóztatja. Találjon ki egy jó lopást.
KEREKES ('siralmasan'): Uram, mit lophatnak el az én lakásomból? A végrehajtó
a múltkor felírt egy ebédlőasztalt, és mikor félrehajtotta a terítőt,
kiderült, hogy egy sezlon. A gyerekeim a sublótban alszanak, stanicliből
esszük a levest...
BAKONYI: Mondja, hogy van valami gyűjteménye, amit semmiféle szegénység nem
tudott elrabolni magától. És abból loptak most..
KEREKES: Jó lesz például egy zálogcédula-gyűjtemény? Vagy van egy szép
fizetésmeghagyás-gyűjtéményem?
BAKONYI: Mondja,hogy örökölt egy pipatóriumot, ilyesmit, tudja. És egy
értékes pipát a tizenötödik századból elloptak.
KEREKES: Kiröhögnek. Látta maga az én szoba-konyhás lakásomat az Aggteleki
utcában? Most én mondjam, hogy onnan elloptak egy pipát a szilvóriumból?
BAKONYI: Mondja, hogy volt egy vagyont érő japán selyempincsije.
KEREKES: Majd én kitalálok valami olyasmit, tudja, egy gyűjteményt, ami
minden polgárnak lehet, mintha azt mondanám, rojtosnyakkendôgyűjtemény..,
BAKONYI: Az nem jó...
KEREKES: Tudom: De ha nincs más! Szóval én majd kitalálok valamit. Maga
menjen el nyugodtan,a kapitány nem fog eljönni, és maga holnap nyeregben
lesz.
BAKONYI: Nehogy hiba legyen...
KEREKES: Uram, bízza rám magát: már nyergelheti a nőt. ('Sötét.')
MÁSODIK KÉP
('Központi ügyelet. Rendőrségi szoba, íróasztal stb. Jelen vannak a kapitány
és a fogalmazó. A kapitány lecsatolja a kardját.')
KAPITÁNY: Kérlek, én átadom neked az ügyeletet, úgy is visszajövök
nemsokára..
FOGALMAZÓ: Nyugodtan elmehetsz. Megbocsátasz, de kifut a teám:
KAPITÁNY: Csak tessék, nézz utána. (Egyedül marad, fütyül, kézbe veszi a
sapkáját.)
KEREKES ('jön be, kissé révetegen'): Jó estét kívánok.
KAPITÁNY: Jó estét. ('Megigazíja a szegfűt, indul.')
KEREKES ('eléje áll'): Kérem, én egy feljelentést teszek...
KAPlTÁNY: Miről van szó?
KEREKES: Egy izé... Egy roppant súlyos lopásügyben...
KAPITÁNY ('félre akarja tolni'): Majd a fogalmazó úr...
KEREKES ('újra eléje áll'): Kérem, ez egy nagyon súlyos ügy, ami biztosan
belekerül az összes világlapokba... Ebből politikai bonyodalmak lehetnek...
KAPITÁNY: Hát mit loptak el?
KEREKES: Előrebocsátom, hogy nekem egy nagyon értékes gyűjteményem van, amit
a felmenő ági őseimtől örököltem... És innen tűnt el, egy értékes fehér
szőrű japán selyem nadrágtartó.
KAPITÁNY: Maga bolond?
KEREKES: Ne tereljük, kérem, az ügyet mellékvágányra. A kapitány úrnak ez
lehet közömbös, de nekem... ('Elcsukló hangon.') Nekem mindenem volt ez a
hózentráger... A legszebb darab volt a nadrágtartóriumban...
KAPITÁNY: Hát kérem, akkor is majd a fogalmazó úr felveszi a panaszt, nekem
most sürgős dolgom van, és kilencre el fogok menni.
KEREKES: Hogyhogy el fog menni? Mikor szenzációs lopás fordult elő a
fővárosban, akkor a kapitány úr csak úgy el fog menni?
KAPITÁNY ('megigazítja a zubbonyát, felteszi a sapkáját): Jól néznénk ki,
barátom, ha minden tolvaj mellé egy rendőrkapitányt kellene állítani. Na,
csak menjen be a fogalmazó úrhoz. . . ('Indul.')
KEREKES: Szóval lopásért nem marad itt, kapitány úr? ('Eléje áll.') És ha
azt mondom, hogy betörés történt? És ha azt mondom, hogy rablással párosult
erőszak?... Erőszakkal párosult rabló?! ('A kapitány előtt megy hátrafelé.')
Súlyos betöréses elmezavar!
KAPITÁNY: Hallja, ne álljon elém! ('Eltolja.') Majd a fogalmazó úr...
KEREKES: De nekem csak önhöz van bizalmam, kapitány úr! Én a vakbelemet is
Ádámmal vetettem ki! Nekem a cvikkeremet a Grósz Emilia!...
KAPITÁNY: Hallja, ne fogjon meg! ('Fél lábbal már kilépett.') Menjen be
fogalmazó úrhoz.
KEREKES ('gyorsan'): És ha azt mondom, hogy gyilkosság történt?
KAPITÁNY ('visszalép'): Tessék?
KEREKES: Ha azt mondom, hogy gyilkosság történt?! Mialatt a kapitány úr
nyugodtan szórakozik, azalatt egy meggyilkolt ember élete forog kockán!
KAPITÁNY: Gyilkosság történt? Ki a gyilkos?
KEREKES ('gondolkozik, aztán hirtelen'): Én! Kapitány úr, én egy gyilkos
vagyok! Gyilkoltam.
KAPITÁNY: Szóval maga gyilkolt? Foglaljon helyet, kérem...
KEREKES ('félre'): Úgy látszik, itt finom dolog gyilkosnak lenni. ('Leül.')
Igen, uram! Én gyilkoltam!
KAPITÁNY ('lecsatolja a kardját'): Hát miért nem ezt mondta mindjárt! Mikor
bejött?
KEREKES ('félre'): Akkor még azt hittem, hogy olcsóbban csinálja. ('Fenn')
Nem kellemes dolog ilyesmit bevallani.
KAPITÁNY: Úgy látom, ön most olyan sokkállapotban van, hogy nem képes
vallomástételre... Nem akar pihenni éjszaka?
KEREKES ('mintha azt mondaná, azt elhiszem'): Dehogy! Sohasem voltam még
ilyen jó lelkiállapotban vallomáshoz! Én vallani akarok!
KAPITÁNY ('megnézi az óráját'): Nekem jogomban van önnek reggelig pihenést
engedélyezni.
KEREKES: Ne tessék nekem engedélyezni! Ilyen trükkön én már túl vagyok!
Talán a kapitány úrnak van dolga?!
KAPITÁNY: Úgy látom, zavartan viselkedik... ezért gondolom...
KEREKES ('elképedve'): Én?! Én zavarosan viselkedek?! Ha akarja, felmondom
a nagyegyszeregyet. Kiszámítom magának, hogyha tizenötezer dollárt el akar
adni, mit kaphat zugban, mit kaphat a Nemzeti Banknál és mit kaphat
a törvényszéken... ('Negédesen megfenyegeti') Nem szabad bliccelni...
KAPITÁNY: Összevissza beszél, de ha úgy érzi, hogy vallomást tud tenni,
akkor kihallgathatom. ('Az alábbiak alatt ír.') Neve?
KEREKES: Kerekes.
KAPITÁNY: Született?
KEREKES: Krakauer.
KAPITÁNY: Mikor született?
KEREKES: Ezerkilencszázkettő március idusán.
KAPITÁNY: Szóval egész pontosan mikor?
KEREKES: Szeptember hat.
KAPITÁNY: Az előbb azt mondta, hogy márciusban született.
KEREKES: Úgy tudtam, hogy március idusa szeptember hatodikán van. Az aradi
vértanúk emlékünnepén.
KAPlTÁNY ('ír'): Az október hatodikán volt.
KEREKES: Hát mi ez itt, kihallgatás vagy történelmi óra?
KAPITÁNY: Csak hallgasson. Szóval ön vallomást akar tenni egy gyilkosság
ügyében. Ki az áldozat?
KEREKES: Én vagyok az áldozat. Őt már nem zárhatják be, de nekem
talán még a politikai jogaimat is megvonják... Kérem, nagyon ideges vagyok,
meg tetszik engedni, hogy rágyújtsak én is?
KAPITÁNY: Tessék...
KEREKES: Köszönöm. ('Elveszi a kapitány elől a tárcáját, kivesz egy
cigarettát és még egyet.') Ezt későbbre. Ha esetleg újra ideges leszek...
KAPITÁNY: Mikor történt a gyilkosság?
KEREKES: Tegnap. Pontosabban ma előtt egy nappal.
KAPITÁNY: Kit ölt meg?
KEREKES: Hát kit szokott az ember megölni? A feleségemet...
KAPITÁNY: Mondjon el mindent sorjában.
KEREKES: Hát izé... A gyilkosság ott kezdődött, hogy megnősültem. Húsz év
előtt, egy derűs áprilisi napon...
KAPITÁNY: Csak nem akarja itt kezdeni?! A gyilkosságot mondja el!
KEREKES ('gúnyos'): Siet, kapitány úr? Siet?
KAPITÁNY: Sietek vagy nem sietek! Mindegy! A tárgynál maradjon.
KEREKES: Szóval egy derűs tegnapi napon, reggel kerestem a nadrágtartómat.
Nagyon kedves családi ékszerem volt, édesanyámtól örököltem, ő hordta
szegény, amíg élt...
KAPITÁNY: Ezt nem értem. Hogy hordhatott az édesanyja nadrágtartót, amíg
élt?
KEREKES: Mert miután már nem élt, nem kellett neki hózentráger.
('Siránkozva.') Hát hordanak a halottak hózentrágert?
KAPITÁNY: És az édesanyja hol hordta?
KEREKES: A retiküljében. Ez volt a kabalája. Szóval kora reggel volt, mikor
belépett hozzám a feleségem.
KAPITÁNY: Maga törvényesen esküdt férje az áldozatnak?
KEREKES: Igenis, kérem. Én vagyok a hulla férje. Megkérdeztem tőle, hogy
drágám, hol van a nadrágtartóm? Mire ő röviden válaszolt... közben este
lett.
KAPITÁNY: Az előbb azt mondta, hogy reggel volt.
KEREKES: Mikor kérdeztem, reggel volt, mire befejezte a választ, este lett.
('Töri a fejét.') Szóval leszállt az est... ('Töröli a homlokát.') Jöttek a
csillagok, és sehol semmi...
KAPITÁNY: Kérem, ne húzza a vallomást, nekem még dolgom van.
KEREKES ('kitör'): A kapitány úrnak most dolga van?! Hát ezért fizettem én a
drága adót az államnak? Így bánnak velem, miután gyilkoltam?!
KAPITÁNY: Hallja, ne kiabáljon, üljön nyugodtan.
KEREKES: Hát jó... csak még azt mondja meg, kapitány úr, hány óra van?
KAPITÁNY: Háromnegyed kilenc.
KEREKES: Hát akkor folytassuk.
KAPITÁNY: Szóval veszekedés volt maguk között?
KEREKES: Kimondottan veszekedés nem volt. Inkább mondhatnám azt, hogy
nézeteltérés.
KAPITÁNY: Miféle nézeteltérés?
KEREKES: A feleségem hozzám vágta a lavórt. Ettől elöntött a... a izé..
KAPITÁNY ('sietteti'): A düh.
KEREKES: Nem. A mosdóvíz. No és aztán izé... ('Félre.') Csak tudnám, hogy
kell gyilkolni... ('Fenn.') Én hozzávágtam a feleségemhez... egy cipőkanalat.
('Törölgeti a homlokát.') Erre ő... izé... hozzám vágott valamit a
könyvespolcról.
KAPITÁNY: Mit?
KEREKES: Jókai összes műveit. Félbőrben. Vagy egész vászonban... Egy
darabig tűrtem... az Új földesúrnál elöntött a düh... a Fekete gyémántoknál
már elvesztettem némileg a nyugalmamat, és izé. . .
KAPITÁNY: Mondja csak ki: megütötte.
KEREKES ('élénken'): Úgy van! Megütöttem.
KAPITÁNY ('szelíden biztatja'): Fojtogatni kezdte, nem?
KEREKES ('örömmel'): De igen! Dehogynem!
KAPITÁNY: Csak mondja tovább.
KEREKES: A kapitány úr jobban tudja... hát én fojtogattam... egyre
fojtogattam... így telhetett el vagy egy félóra... közben a szobalány
behozta a vacsorát... ('Törölgeti a homlokát.') Jó éjszakát kívánt és
kiment... na és aztán...
KAPITÁNY: Aztán mi történt?
KEREKES ('kedvesen biztatja'): Na mi történt? Na? Na mit gondol, mi
történt?...
KAPITÁNY: Koffer?
KEREKES ('nem érti'): De mennyire! De mennyire koffer! Látom, hogy a
kapitány úr ért valamit ehhez...
KAPITÁNY: Szóval elővett egy koffert? És mit csinált aztán?
KEREKES: Hát izé... hát mit szokott az ember csinálni egy kofferral...
hozzávágtam... aztán letepertem arra a kofferra, és ütöttem...
KAPITÁNY: Verte, rúgta ott a kofferon. ('Ír.')
KEREKES ('kínban'): Úgy van... kufferon... rúgtam... egyszerre észrevettem,
hogy izé... hogy izé...
KAPfTÁNY: Hogy nem él.
KEREKES ('örömmel'): Köszönöm!... Észrevettem, hogy az a bölcs mindenható
magához szólította. Már nem volt benne élet, de még beszélt. Ez olyan
reflexugatás volt... aztán ott feküdt...
KAPITÁNY: Aztán? Mit tett?
KEREKES ('elcsukló hangon, fájdalmasan'): Leültem vacsorázni. Húsleves volt,
babfőzelék és retek... a leves kihűlt...
KAPITÁNY: No és mi lett az áldozattal?
KEREKES: Ő is kihűlt. Aztán fölaprítottam...
KAPITÁNY: Az áldozatot?
KEREKES: A retket.
KAPITÁNY: És tudott nyugodtan vacsorázni?!!
KEREKES ('sírva'): Hát hogy tudtam volna nyugodtan vacsorázni? Hát lehet
nyugodtan vacsorázni, mikor a szomszédban a Schwartzék folyton rádióznak?
KAPITÁNY: Maga nagyon cinikus. Tudja, mit fog kapni ezért?
KEREKES ('sírva, önkéntelenül'): Legyen nyugodt, kialkudtam... izé... a
sorssal megalkudtam.
KAPITÁNY: Na, szóval ott volt az áldozat, ott volt a koffer... ('Bíztatja.')
Na, mondja...
KEREKES ('félre'): Mit akar ez folyton avval a kofferral?! ('Fenn.') Hát ott
volt a koffer... gondoltam, most elutazom Siófokra... és hát kinyitottam a
koffert... és..
KAPITÁNY: És beletette az áldozatot.
KEREKES ('rájön'): Ja úgy! Hát persze!
KAPITÁNY: És belement az áldozat a kofferba?
KEREKES: Nem ment bele. Be kellett tenni. . .
KAPITÁNY: Szóval nem ment bele, de azért bele kellett tenni... Tehát
maga... tehát kénytelen volt, hogy a halott belemenjen, na?..
KEREKES: Na? Kitalálja?
KAPITÁNY: Feldarabolta.
KEREKES ('megütközve'): A koffert?
KAPlTÁNY: Nézze, ne alakoskodjék. Jobb, ha bevallja. Feldarabolta az
áldozatot!?
KEREKES: Köszönöm! ('Megcsókolja.') Isteni ötlet! Köszönöm!
KAPITÁNY: Hallja! Üljön le! Szóval bevallja?
KEREKES: Hát be. Négy egyforma sniclire vágtam a megboldogultat, és
elhelyeztem a kofferban. Akkor már alig volt benne élet... Azután
megpróbáltam aludni...
KAPITÁNY: És?
KEREKES: Sikerült.
KAPITÁNY: Hol van most a koffer?
KEREKES: Hát izé... feladtam... illetve leadtam...
KAPITÁNY: Pályaudvar?
KEREKES: I... igen... indulási oldal...
KAPITÁNY ('feláll, átszól a másik szobába'): Kérlek, Ferenc. ('A belépő
fogalmazóhoz.') Ezt az embert vegyétek őrizetbe. Borzalmas gyilkosságot
követett el, minden itt van a jegyzőkönyvben. Nyomban ki kell szállni a
Keleti Pályaudvarra...
KEREKES: Beszállni kell, mert az indulási oldalról van szó...
FOGALMAZÓ ('nyersen'): Hallgasson!
KEREKES: Uram! Velem így nem lehet beszélni! Én egy gyilkos vagyok!
KAPITÁNY ('újra felvett mindent'): Én most megyek.
KEREKES: Érdemes még? Fél tízkor?...
KAPITÁNY: Úgy látszik, bolondnak tetteti magát. ('Fogalmazóhoz.') Hát,
kérlek, intézkedj. Én nem akarok belefolyni a dologba, ez Ficsinger
kapitány reszortja, és tudod, hogy én csak helyettesítettem őt ma este.
KEREKES: Halt! Ez egy szörnyű tévedés! Ich bin Unschuldig! Száz pengőt
loptak ki a zsebemből. Ártatlan vagyok!
KAPITÁNY: Hát nem ölte meg a feleségét?
KEREKES: Hiszen ha legalább az igaz lenne!
Függöny
(1935)
.
2010. augusztus 28., szombat
2010. augusztus 26., csütörtök
MOST SEGÍTS MEG, MÁRIA!
Most segíts meg, Mária,
Ó, irgalmas Szűzanya!
Keservét a búnak-bajnak
Eloszlatni van hatalmad.
Hol már ember nem segíthet,
A Te erőd nem törik meg.
Hű imáit gyermekidnek,
Nem, Te soha nem veted meg.
Hol a szükség kínja nagy,
Mutasd meg, hogy anya vagy!
Most segíts meg, Mária,
Ó, irgalmas Szűzanya!
Ámen.
2010. augusztus 10., kedd
2010. augusztus 9., hétfő
cigányvajda gondolatai a cigánybűnözésről
...
vigyük el a 10 és 12 éves gyerekeket látogatás címén vigyük be a fiatalkorúak börtönébe!
Tegyenek látogatást!Ne éljen a romantika a cigány gyerekekbe, hogy milyen is lehet a börtönélet!
Ne éljen! Ki kell belőlük ölni!"
Lakatos Attila Borsod megyei cigányvajda
répa-baba
ez ütött szöget a fejembe gyomlálás közben.
gyomlálás
a gyom erősen, minden erejét bevetve kapaszkodik az éltető földhöz, a haszonnövény pedig örömmel hagyja el a földet, átadva magát gyomlálójának...
(szegény répáink...)
lóhere
Szerb Antal - Utas és holdvilág
"-Az apám, biztosan meséltem már róla, festő volt, talán emlékszel is a nevére. Ő sem engedett senkit sem hozzányúlni a műtermében felhalmozódó tárgyakhoz. Lassanként már csak ő tudott járni a műteremben, csak ő tudta, hol vannak azok a szigetek, amelyekre nyugodtan rá lehet lépni, anélkül hogy az ember beleesnék valamibe. De azután ezek a szigetek is eltemetődtek a tárgyak feltartóztathatatlan áradatában. Ilyenkor apám lezárta a műtermet, kivett egy másikat, s új életet kezdett. Mikor meghalt, kiderült, hogy öt műterme volt, mindegyik zsúfolásig tele."
Génmódosított fluoreszkáló majom - de minek...
- Japánban olyan génmódosított főemlőst hoztak létre, amelynek zölden világít a bőre, és ezt a tulajdonságot utódaira is át tudja örökíteni.
- Az állat a Brazíliában honos közönséges selyemmajom.
- Ultraibolya fénnyel megvilágítva a bőre zöldesen fluoreszkál.
- Az idegen gént, amely zöld fluoreszkáló fehérjét kódol, egy vírussal juttatták be majomembriókba, ezeket azután pótanyák méhébe ültették be.
(ez egy példa a mesterséges biolumineszcenciára)
szentjánosbogár - Törpeország kerti lámpása:)
- A hím feketésbarna, az előhát elülső szegélyén 2 nagy átlátszó "ablakfolt" van; szárnyfedői érdesek, finoman szőrözöttek.
- a pete és a lárva is képes halvány fény kibocsátására - életképes.
- a nőstény és a hím egyaránt tud fényt kibocsájtani.
- A nőstény szárnyfedői csökevényesek, sárgásbarnák, a világító lapok a 6. és 7., a világító foltok a 8. potrohszelvényen vannak (hasoldalon). A fényt a világítósejtek (fotociták) segítségével termeli.
- A világító sárgászöld fény kémiai úton jön létre. Ehhez a reakcióhoz oxigén, víz, luciferin és egy luciferáz nevű enzim szükséges. A világítósejtekben luciferin képződik, ami oxigén hatására (a potrohon található légcsöveken keresztül jut az állat testébe) átalakul, s fényrészecskéket (fotonokat) bocsát ki.
Ha a rovar megszakítja az oxigénfelvételt, a fény kialszik.
- képes a fényjelzés időzítésére, nappal nem pazarol. Idegrendszere képes ingerekkel szabályozni, hogy mikor szabaduljon fel nitrogén-monoxid. Ez az, ami segít, hogy a mitokondrium nevű szerv ne dolgozzon fel oxigént, amely így eljuthat a potrohba, ahol a fenti folyamatoknak megfelelően így beindulhat a fényképzés, s kezdődhet a társkeresés.
- A fény kibocsátásának két célja van: a párkeresésben és a zsákmány elejtésében is szerepet játszik.
1. A hímek repülve keresik a nőstényeket, akik növényeken ülnek, röpképtelenek és zöldes fényükkel csalogatják őket (biolumineszcencia).
2. Egyes fajok nőstényei képesek utánozni egy másik faj villantásait, s ezzel odavonzzák a hímet, majd egyszerűen felfalják.
- A RAGADOZÓ lárvák 3 éves fejlődésük alatt csigákra vadásznak, a zsákmányt
harapásukkal (erős, harapó állkapcsukkal) bénítják meg.
- az imágók nem táplálkoznak!........
- csoportosan élnek
- sok kártékony rovart is elfogyaszt - hasznos állat
- Csendes, meleg estéken a hímek világítva röpködnek, a nőstények a fű között világítanak.
- minden faj (kb 200 különböző szentjánosbogárfaj van) csak saját fajtársaival tud utódot nemzeni, sőt, fényjelzésük is fajonként eltérő
- Párzás után nem sokkal az imágók elpusztulnak.
- levegő és víz szennyezettsége miatt: egyre kevesebb van belőlük...
..."irodalmi vonatkozás": Szentivánéji álom
2010. január 7., csütörtök
clever =)
Here's a young girl who is destined to succeed:
she visited a farm one day and wanted to buy a LARGE watermelon.
"That's three dollars," said the farmer.
"I've only got 30 cents," said the young girl.
The farmer pointed to a very small watermelon in the field and said, " How about that one?"
"Okay, I'll take it," said the little girl. "But leave it on the vine. I'll be back for it in a month."
:)
2010. január 4., hétfő
28 kis pók, egy anya pók.
(de nem mocskolom össze ezt a blogot, amíg mindenki -aki igénybe veszi e blogot- le nem vizsgázik;))
2010. január 3., vasárnap
207-től, amíg eljutok még ma =)
2010. január 2., szombat
140. oldaltól 206-ig.
Shulamith Shahar: Gyermekek a középkorban. 140 oldal zanzásítva :D
♣ Didaktikus művek szerzői, prédikátorok: a szülők kerüljék szeretetük kinyilvánítását 7 évesnél idősebb gyermekük esetében > önhittségükben le ne térjenek a helyes útról.
♣ Olyan férfiakat és nőket dicsőítettek, akik a világtól elvonulva szerzetesrendbe léptek, még ha így el is szakadnak gyermekeiktől. (volt, aki így el is feledkezett arról, hogy van egy 7 éves fia)
♣ "Az anyaméhben a magzatot az anya havibajos vére táplálja, mely a terhesség ideje alatt nem távozik, s így mindennél tisztátalanabb (a gyermek)."
♣ Némely vonatkozásban alacsonyabb rendű az újszülött az állatoknál is: ők közvetlen szülés után már megállnak a lábukon, míg mi még csak mászni sem tudunk, nemhogy állni.
♣ "A gyermek imájának ereje nagyobb, mint a felnőtté."
2. gyermekkor szakaszai
♣ Gyermekkor szakaszolása (a 7es szorzatai többnyire - a felnőttkornál is)
infantia (születéstől 7 évig)
pueritia (7- 12 /lányok/, 7-14 /fiúk/)
adolescentia ( innentől felnőttkorig)
> viselkedésüket, eredményeiket korosztálynak megfelelő elvárások alapján ítélték meg.
♣ 7 éves kortól el lehet jegyezni (megfelelően ki tudja már fejezni magát), de pueritia végén ők dönthettek, hogy összekötik-e életüket az adott társsal.
3. gyermek születik
♣ "A lányok a fiúktól eltérően nem alapítanak családot, hanem felosztják azt."
♣ "Spanyolországban egy asszony, Szent Domonkos és rendjének híve, neki könyörgött fiúért, aki majd egy nap csatlakozni fog a rendhez. Mikor a bábák közölték vele, hogy lánya született, az asszony tovább imádkozott, panaszkodott, zokogott - és csoda történt: a leányból fiú lett! " :D
♣ Az indulatos és sovány csecsemőket: a szangvinikus és kolerikus vérmérsékletűeket olajjal kell kenegetni, a többinél hatékonyabb a só. ;)
♣ Császármetszést valószínűleg csak akkor alkalmaztak, ha az anya meghalt szülés közben, akkor a bába a hasfal bal oldalát felmetszette és kiemelte a gyermeket. ha nem volt elég bátor hozzá, férfi segítséget kellett kérnie.
♣ A szülés veszélye miatt a terhes asszonyoknak több védőszentjük is volt.
♣ A szülés meggyorsítása céljából ajánlatos az anyát tüsszentésre ingerelni (és a combjára bojtorjánt kötni) :D
♣ " A halott magzat eltávolítása céljából a szerzők párologtatást javasoltak, folyadékok bevezetését a méhbe (gyógynövények), ha mindez kudarccal végződött, a bábának kampóval, tükör segítségével kellett eltávolítania a halott magzatot.
♣ 18. szd-i Franciaország: 1000 gyerekből csupán 574 érte meg az 5. életévét.
♣ Aquinói Szent Tamás: az az asszony, aki megmenekedett a "fájdalomban fogod szülni fiaidat" büntetésétől, mely minden asszonyt sújt az eredendő bűn miatt (!), jobban szenved a terméketlenségtől, mint a többi asszony a szülés gyötrelmétől.
♣ az anya nem vett részt a keresztelőn (max a bába): születés után egy héttel tartották (nagy csecsemőhalandóság)
♣ vidéken a férj segített a szülésben :)
♣ "szülőszéknek" nevezett zsámoly
♣ akár 25 napig is elhúzódhatott egy szülés (szerzők állítása szerint)
♣ sebész helyett szentek segítségét kérték
♣ újszülött átmenetileg két forrásból jut oxigénhez születés után, fontos a fokozatos leválasztás (köldökzsinór elmetszése csak néhány perc elteltével)
♣ fiút akartak (birtok megműveléséhez több kéz ill. név továbbvitele) - terhes asszony: üde arcbőr: fiúval viselős.
♣ ha fiút akartak: tél: fiúk nemzésének legalkalmasabb évszaka + Szent Felicitashoz imádkozzanak
♣ a szerzők beismerték, az is előfordulhat, hogy valaki lány gyermeket akar. recept: vadnyúl here szárítás, havi ciklus végén porrá őrlése, italként meginni, "aztán játszadozzék férjével" :]
♣ Capeting dinasztia egyes tagjai el is váltak feleségüktől lánygyermek születése esetén.
Keresztelő
♣ újszülött: bűnben született: szülei nemi aktusának eredménye...
♣ a zsidó körülmetélési szertartást váltotta fel
♣ Szent Ágoston szerint: gyermek keresztség nélkül meghalt: elkárhozott > ezt az álláspontot a középkor nem vette át (csak a Pokol Tornácára kerül) - sorscsapás, ha keresztelés előtt hal meg
♣ 10. szd.-tól felváltotta a medencébe merítést a vízzel való leöntés
♣ egy csipet só a gyermek szájába, melle, háta olajjal megkenve
♣ bevett szokás: a papok fizetséget kértek a keresztelésért (az egyház azonban tiltotta)
♣ keresztelés után: kigyógyulnak: betegségből, fogyatékosságból... (az egyházi szertartásban nem jelent meg ez a hiedelem, de mégis hittek benne)
♣ a gyermeket ellophatják a tündérek :) (sajátjukat tették a helyére, keresztelés előtt könnyebben)
♣ talált gyermeket megkeresztelték ezekkel a szavakkal: "Ha már meg vagy keresztelve, nem keresztellek meg téged" /feltételes keresztelés/
♣ kitett gyermek nyakába sót kötöttek, ha még nem volt megkeresztelve
♣ bárki keresztelhetett: ha az újszülött élete veszélyben volt (keresztényi kötelesség is volt)
♣ ha úgy látszott, a csecsemő halva születik: a bába engedélyt kapott a megszülető testrész megkeresztelésére...
♣ "engedd, hogy legalább megkereszteljük" - a gyermek boldogan végezze be életét.
♣ Dante külön helyet jelölt ki nekik a Paradicsomban
♣ prédikátorok vigasztalása: Isten könyörületes, hogy eltávolította gyermeküket ebből a világból
♣ a gyermekszülésben elhunyt nőket nem temethették a templomba, csak a templomkertbe; méhben meghalt gyermek: menstruációs vérből táplálkozott, kereszteletlen: beszennyezte az anyát: temetőn kívül lehetett csak eltemetni.
2 szokás, amit az egyház elítélt
♣ a kereszteletlen gyermeket (akár halott anyjával együtt) olykor szívébe döfött karóval temették el...> félelem tőlük, lelkük nehogy visszatérjen ááá (kétévi vezeklés járt érte)
♣ halála előtt megkeresztelt gyermeket: egyik kezében: serleg borral, másikban szent ostyát tartalmazó serleggel (10 napos vezeklés)
4. szoptatás
♣ az anyatej aminósav-összetétele kedvezőbb hatású a csecsemő anyagcseréjére, mint a tehéntejé +védettség + kötelék
♣ ha csak kötelességből tenné, inkább cumi (simára gyalult tehénszarv)
♣ életben maradásra való esélyt lecsökkentette az állati eredetű tejjel táplálás, tudatában voltak, mégis sokan így cselekedtek (állatiassá teszi a gyermeket)
♣ anyatej a spermához hasonló tulajdonságokkal bír > személyiség kialakulását bef. > támogatták
♣ szoptatós dajkák szerepe (foglalkozás): 21 000 csecsemőből 1000 csecsemőt szoptatott csak saját anyja, a többit sokszor vidékre küldték (minél közelebb a dajka, annál magasabb a fizetése)
♣ a parasztasszonyok szoptatták általában saját gyermekeiket
♣ a dajka ezen időszak alatt őrizkedjék a nemi aktustól (a tej apadását és minőségi romlását eredményezné)
♣ tulajdonságai a tejen keresztül átkerülnek a gyermekbe